A Távol-Kelet irodalma számomra felfedezetlen terep, és ezzel a könyvvel is csak egy lépést tettem befelé ebbe a sokszínű és burjánzó dzsungelba, de nagyon megérte! Nem csak a dél-koreaiak gondolkodásmódjába, szokásaiba nyerhettem betekintést, hanem gazdagabb lettem egy igazán különleges és szívszorító olvasásélménnyel.
Az eredmény pörgő, tébolyult, néhol hihetetlenül irodalmi, máshol "indokolotlanul pornóba hajló", egyszóval: weird.
Ha egy hasonlattal kéne jellemeznem az Októberi vidék és a Toynbee-átalakító közötti kapcsolatot, akkor azt mondhatnám, hogy a Toynbee-átalakító a minden tekintetben elképesztő Októberi vidék kisöccse, aki rettenetesen próbál hasonlítani a nagy testvérére, és bár van néhány jó húzása, de mindig a nagyobbik árnyékában marad.
Robert Merle rendkívül sokoldalú író: képes egy 13 részes regényfolyamban felvázolni az egész francia történelmet (Francia história), egyetlen könyvben elmagyarázni, hogy miként válik valaki haláltáborok vezetőjévé (Mesterségem a halál) és egy regényben bemutatni, hogy milyen lenne egy világ, amelyet (fanatikus) nők uralnak - ez a Védett férfiak.
Vannak könyvek, amik egyszerűen csak megtalálják az embert. Nem terveztem elolvasni a Soseholt, nem is tudtam róla, amíg a Könyvfesztiválon meg nem pillantottam az Agave kiadó standjánál. A barátaimnak alig kellett pár biztató szót szólnia és már kotorásztam is a pénztárcám után...
A Solaris után alig vártam, hogy megismerkedhessek Lem mester másik méltán világhírű művével Az Úr hangjával.
Sokáig méláztam azon, hogy vajon érdemes-e megvenni ezt a könyvet, mert manapság annyi a tucatsci-fi, meg a tucatkrimi, hogy soha nem lehet biztos benne az ember, hogy az amúgy hívogató borító mögött nem egy kliséhalom vár-e a gyanútlan olvasóra. Végül egy az íróval készített interjú győzött meg arról, hogy érdemes pénzt és időt áldozni erre a...
Ennek a könyvnek átlagosan minden negyedik oldalán található egy mondat, vagy gondolat, amit be kéne keretezni, és ki kéne rakni a falra.
McCarthy - a posztapokaliptikus történetek koronázatlan királyának -2006-ban megjelent regénye egy olyan világot fest le, ahol éppen az emberiség idejének utolsó homokszemei peregnek le, és ahogy fogynak a homokszemek, úgy lesz egyre sötétebb és egyre hidegebb. Útra fel!
A sci-fi műfajával eddig nem nagyon találkoztam, csak savköpő idegenek és fénykardpárbajok formájában, de örülök neki, hogy végre rászántam magam, hogy megismerkedjek Stanisław Lem művészetével!