A BLOGOMRÓL

Lia vagyok, level 27-es bolond macskásnő. Mindig érdekelt az irodalom, különösen a sötétebbik arca. Ez természetesen nem merül ki a horrorban és a rémtörténetekben: az emberi szenvedés és félelem irodalmi megjelenítésmódjai számos formát ölthetnek, és öltöttek is az idők folyamán. A célom az, hogy ezeket a műveket egy kicsit reflexív módon mutassam be.

Mi a célom ezzel a bloggal?

Könyvet olvasni úgy érdemes, ha az ember az adott mű végére érve valamivel több lesz: egy új látásmóddal, gondolatokkal, kérdésekkel, akár ötletekkel. Ha ez nem így van, akkor valami nem stimmel, vagy az olvasó nem tudta befogadni az adott művet, vagy a könyvben nem volt feldolgozható tartalom. Szeretném, ha a gondolataimat meg tudnám osztani több emberrel is, mert szép dolog az elmélkedés, de ha a négy falon és a macskán kívül senki nem hallja, akkor nincs sok értelme... Plusz, ahogy az angol is mondja: sharing is caring.

Milyen könyvekről lesz szó?

Leginkább olyanokról, amik az emberi lét sötétebb oldalával foglalkoznak. Ez nem jelenti azt, hogy 0-24 belezős-horrort olvasok és, hogy másról sem lesz szó, mint B kategóriás rémtörténetekről! Szerintem ide sorolandó a bármilyen függőségről, háborúról, emberi kegyetlenségről szóló mű is, és azt hiszem innentől kezdve a lehetőségeim tárháza végtelen, szóval elég változatos felhozatalra számíthatunk.