Aether Atrox (2019) (szerk. Tomasics József és Sütő Fanni) – Estimese Lovecraft rajongóknak

Lovecraft nevét a horrorrajongóknak minden bizonnyal nem kell bemutatni, a Black Aether hírportálról azonban talán megéri szót ejteni. A weboldal 2015-ben jött létre, kifejezetten a lovecrafti rémirodalom, illetve weird-fiction hazai rajongóinak összekovácsolásának céljából. 2019-től kezdődően, a szerkesztők legfontosabb feladatukként a hazai amatőr szerzők támogatását és az alkotói közösség összekovácsolását jelölték meg. Így jött létre a TBA Könyvek lovecraftiánus könyvkiadó is, mely lehetőséget biztosít az amatőr művek megjelenéséhez és terjesztéséhez. Mivel a magyar weird fiction rajongók létszáma nem éppen számottevő, ezért kiadványaik igen limitált számban elérhetőek, ez nagyjából 500 - 1000 db nyomtatott könyvet jelent. Ha valaki a nagyobb könyváruházak polcain keresgélné a kiadványokat, az minden bizonnyal csalódni fog, azok ugyanis kizárólag a Dunwich Market lovecraftiánus online vegyesboltban érhetők el, már, ha el nem kapkodják a példányokat a szemfüles rajongók.

Az Aether Atrox is a TBA Könyvek gondozásában megjelent kiadvány, melyben 17 rémtörténetet olvashatunk. Amatőr írók művei mellett azért felbukkan egy-két ismertebb, már saját kötettel rendelkező szerző alkotása is, például Veres Attila Méltósággal viselt, vagy Farkas Balázs Hitetlen című novellája. Lévén a történetek zöme a közönség számára eddig ismeretlen, amatőr írók tollából származik, ezért jobb, ha nem egetverő elvárásokkal ülünk neki, ennek a különleges kiadványnak - aggodalomra azonban semmi ok, a kezdő írók írásai is meglepően színvonalasak és szórakoztatóak.

Az antológia három részre tagolódik: Az első, Horriferum nevet viselő részben, eddig teljesen ismeretlen szerzők műveit olvashatjuk, a második, Novum Horriferum szakaszra jutottak a már saját kötettel megjelent írók munkái, míg a harmadik Round-Robin című fejezetben egyetlen novella olvasható, melyet öt különböző szerző írt.

A történetek szerzői - értelemszerűen - a Lovecraft által megalkotott történet és stíluselemekből építkeznek, mely elemek, bár kétségkívül sokszínűek és izgalmasak, mégis véges számúak, így a lelkes olvasó egy idő után azt érezheti, hogy a novellák egy kaptafára íródtak. Ebből az is következik, hogy bár 18 író rémtörténeteit olvashatjuk a könyvben, más antológiáktól eltérően, itt nem annyira hullámzó a színvonal, tekintve, hogy sok hasonlóság akad a novellákban a hangulat, a történetvezetés, de sokszor még a szóhasználat tekintetében is. Minden bizonnyal nehéz lovecraftiánus történetet írni úgy, hogy ragaszkodunk a mester hagyatékához mind stílus, mind történetmesélés szempontjából, és még valami újat is akarunk mondani - ha akarunk. De legtöbbször a szerzők megmaradnak a "kozmikus rettenet" ecsetelésénél, ez pedig, bár látszólag óriási és kimeríthetetlen téma, mégis igencsak behatárolja a cselekmények végkifejletét... A "Never explain anything", vagyis a "soha se magyarázz meg semmit" írói fogás nagyon hatásos tud lenni, hiszen magára hagyja az olvasót a saját jelentéktelenségének tudatával, illetve a kétségbeejtő gondolattal, hogy vannak dolgok, amik messze meghaladják a megértésünket, ugyanakkor bizonyos esetekben megágyaz az írói lustaságnak. Ide egy kis csáp, oda egy furcsa matematikai képlet, egy kis megőrülés a végére és kész is a kozmikus rettenet. A szerzőket érezhetően a mester munkássága iránti tisztelet vezérelte a novellák írása során, de azért össze lehet állítani egy "Lovecraft bingót", a kötetben legtöbbször előforduló elemekből.

Íme:

Ha a szerzők kicsit elrugaszkodnak, vagy mást akarnak mondani, akkor belefuthatnak abba a problémakörbe, hogy írásuk már nem annyira a weird fiction zsánerébe esik, hanem onnan már kicsit kikacsint a dark fantasy irányába, mint teszi azt Veres Attila.

Bár ez egy szubjektív vélemény, de kicsit hiányoltam a magyar ízt a történetekből. Mikor már a sokadik novellába kezdtem bele, ahol a főhős angol / német / francia stb. nemzetiségű volt, akkor felhorgadt bennem a hazafi, és a Bëlga együttes halhatatlan slágere nyomán, csak egyet akartam: Magyar. Nemzeti. Weird Fiction-t! Igen, Lovecraft művészete nyilván az angolszász irodalmi, főként pedig rémirodalmi alapokban gyökerezik, de ez nem jelenti azt, hogy egy magyar weird írónak is foggal körömmel kelljen kapaszkodni abba az alapba. A magyar hétköznapok, mint ahogyan az Farkas Balázs novellájában is tökéletesen látszott, kiváló alapanyagot szolgáltatnak a lovecraftiánus horror szárba szökkenéséhez, és lehet, hogy ez a tipikusan magyar mellékíz lenne az, amivel előre lehetne mozdítani, és új erővel megtölteni a kozmikus irodalom atyjának roppant hagyatékát.

A kötet, minden hiányossága ellenére, számos erénnyel bír: a szerzők alkotásain látszik, hogy értik és tisztelik ihletőjük munkásságát és nem restek azon munkálkodni, hogy minden magyar weird fiction rajongónak legyen mit olvasnia elalvás előtt, csillagtalan éjszakákon...

A kötet legnagyobb erénye mégis maga a tény, hogy létezik. Magyarországon nem állunk túl jól közösségépítéssel, meg amatőr szerzők támogatásával, mindig jó látni egy csapat elszánt embert, akik összefognak és alkotnak valamit, pusztán az alkotás kedvéért, ami nem mellesleg igényes és szórakoztató is. Lovecraft minden bizonnyal tetszését fejezné ki a kötet láttán... Onnan túlról.