Aldous Huxley: Szép új világ – Ismétlés a jól kondicionált társadalom anyja

Huxley ezt a könyvét a totális diktatúrák fenyegető árnyaival a feje fölött írta, de valahogy képes volt felülemelkedni a náci és kommunista rezsimek sötét viharfellegein, hogy ott egy talán épp ugyanennyire fenyegető disztópiával találja szembe magát: a fogyasztói társadalom kóros túlburjánzásával, és ez lett a Szép új világ.

A könyv már 80 éves is elmúlt, de relevanciájából mit sem veszített, sőt! Amikor izzó koporsóvá változtatjuk a bolygónkat, kivágva az össze erdőt, és beszennyezve az összes folyót, a piac szent törvényeinek engedelmeskedve - akkor válik a Szép új világ mondanivalója igazán égetővé... Hányszor halljuk manapság mantraként ismétlődni, hogy "hát igen, ez káros, hát igen, jobb lenne nem kizsigerelni emberek millióit a gyárak futószalagjai mellett, de hát a profit, meg a piac, meg a gazdaság..."

Talán vessünk egy pillantást a Szép új világ társadalmainak alappilléreire:

Infantilizmus: A Szép új világ társadalma, igényei kielégítésének szempontjából a "most azonnalt" tartja kívánatosnak. Nincs várakozás, nincs lemondás valamilyen vágynak a kielégítéséről egy nagyobb jó érdekében. Nekem kell, én elveszem. Ez a gyermeki, vagy jobban mondva gyerekes magatartás az, ami egy jól kondicionált embert jellemez Huxley világában. Az infantilizmus nem áll meg csupán ebben magatartásban, fizikailag is fiatalnak kell maradni, ami/aki öreg, vagy régi az ronda, az nem kívánatos, az kidobandó. Semmit nem kell megőrizni, vagy kijavítani, csak vegyél egy újat és le van a gond.

Ismétlés: A tudás és az agymosás alapja egyben. Nem éppen friss felfedezés a pszichológia tudományterületéről, hogy a megfelelően elhelyezett ismételgetés igenis hatással van az emberek gondolkodásmódjára.

Egyformaság: Minél egyformább emberekből áll egy társadalom, annál könnyebben irányítható. A Szép új világban nem csak viselkedésbeli, hanem biológiai egyformaságról is beszélünk. Mennyivel kiszámíthatóbb egy társadalom, ha nem csak gondolkodásmódban, hanem genetikailag is azonosak, sőt, előre legyártottak a tagjai!

"Boldogság": Ez a könyv fő kérdése és dilemmája: vajon egy előre megszerkesztett, mérnöki precizitással kivitelezett társadalomban, ahol a fogyasztás az egyetlen parancs, aminek engedelmeskedni kell, lehet-e igazán boldog valaki? A hivatalos álláspont szerint a Szép új világ társadalma boldog emberekből áll, de vajon igazi boldogság-e pusztán a pillanatnyi vágyak kielégítésének élni? Elég-e, ha megvan a minimum, a napi betevő "szóma"?

Végig nézve a pontokon feltehetjük a kellemetlen kérdést: Mindez nem ismerős valahonnan?

Nem kell messzire menni, hogy kényelmetlen párhuzamokat találjunk, elég, ha az "Anya okos, Tomival mos" rigmusra gondolunk, de biztos mindenki tud még 700 olyan szlogent mondani, amit nap mint nap hall, olvas, lát. Az egyetlen különbség mai világunk és a "szép új" között, hogy éjszaka a párnánk egyelőre még nem ismételgeti, hogy "Loréal - mert megérdemled"