Cserna-Szabó András, Szálinger Balázs (szerk.): A másik forradalom. Alternatív ötvenhat - Elmentek a történészek, most már beszélhetünk arról, hogy mi lett volna, ha…?

Első bejegyzésem nagyon is aktuális így az '56-os forradalom és szabadságharc előestéjén...

Még általános suliban egy "rajzoljatok valami szépet a forradalomról!" típusú feladat után az egyik kis osztálytársam egy olyan rajzot adott be, amin Rambo volt látható egy halom összevert "ruszki", meg rengeteg ujjongó forradalmár gyűrűjében, egy a szélben lengedező magyar lobogó alatt. A tanítónéni nem fogadta kitörő lelkesedéssel a rajzocskát... bezzeg, ha tudta volna, hogy 18 évvel később magyar írók egy egész kötetnyi hasonló történettel állnak elő, akkor könnyen beláthatta volna, hogy amit ő szűklátókörűen gyenge hármasra értékelt, valójában a progresszív kortárs művészet csúcsa volt!

Ahogyan a könyv fülszövegében is olvasható, a történészek tartózkodnak a "mi lett volna, ha...?" jellegű kérdésektől, de az irodalomban, mint tudjuk mindent szabad, így egy egész könyvnyi történet született annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy mi történt volna, ha... (az amerikaiak beszállnak a szabadságharcba a mi oldalunkon/ Rákosi visszatér Moszkvából/ maga Arnold Schwarzenegger siet a magyar forradalmárok megsegítésére)? Tizenhat novella, tizenhat lehetséges kimenetellel; egyes írások elgondolkodtatók, mások letaglózók, megint mások pedig egyszerűen csak felejthetők, de egyvalamit meg kell hagyni: az ötlet zseniális!

'56 megítélése mindig is kényes téma volt a magyar közbeszédben: míg a rendszerváltás előtt a vezető politikai erők ellenforradalomnak nevezték és fasiszta, horthysta felkelésnek bélyegezték - ezzel tulajdonképpen létrehozva az első '56-os fikciót... - addig manapság csak szuperlatívuszokban halljuk beszélni a vezetőinket a hősökről és a tiszta forradalomról. A politikusok fellengzős beszédei között gyakran elveszik az, ahogyan a köznapi emberek hajlamosak gondolni ötvenhatra: kihagyott ziccerként, felesleges erőfeszítésként, fájó emlékként, és ez a könyv pont ezeket az érzéseket mondja ki és meséli el.

Vajon van-e haszna annak, ha foglalkozunk a "mi lett volna, ha...?" kérdésekkel? Természetesen igen! Megtudhatjuk, hogy hogyan tekintünk magára a valós eseményre, megtudhatjuk, hogy mi magunkban milyen reményeket fűzünk hozzá, milyen álmokat, vagy esetenként rémálmokat dédelgetünk vele kapcsolatban. Egyvalami szemet szúr a novellák olvasása közben: nincs olyan történet, amiben a forradalom győz, népnemzetileg megfogjuk egymás kezét, és belesétálunk a naplementébe, amelyen túl egy boldog jövő vár ránk. Nincs a volt osztálytársaméhoz hasonló vízió a fantasztikus győzelemről, ahogyan azt "Rambo megoldja!" című alkotásán láthattuk. Egy ilyen sztori sincs! Úgy látszik, hogy még (vagy talán inkább már) álmodni sem merünk egy pozitív kimenetelről, még álmunkban sem merünk a botnak nem a sz@ros végére állni, és ez igen sokat elárul rólunk, meg arról, ahogy '56-ról gondolkodunk. Ez a könyv egy elég szép bizonyíték arra, hogy a forradalom minden nemes célja és hőse ellenére, a néplélekben mégis egyfajta traumaként él.

Az fentieket alátámasztandó két novellát emelnék ki a kötetből: Az egyik Bödőcs Tibor: Márai Sándor: Napló részletek című paródiája, melyben az örök elégedetlen polgár, Márai panaszkodik az amerikaiak által felszabadított Magyarország borzalmas kapitalista mindennapjairól. Bödőcs Forrest Gump tollpihéjeként lebeg a kisujjeltartós sznob tréfa és a közérthető humor határán (amire ezzel utalni próbálok az az, hogy Bödőcs nemzeti kincsünk, akit bármi áron védelmeznünk kell!). - A kötetben Amerika fellépése a szabadságharc oldalán soha nem jelentett valódi felszabadulást, csak egy másfajta függőség kezdetét, ahogy azt Bödőcs novellájában is láthatjuk. A másik írás Totth Benedek: A fekete katona című munkája, amiben az '56-os események miatt konkrétan kitör a harmadik világháború - persze amerikai segítséggel. Jól látható tehát, hogy míg '56-ban (a valódiban) Amerikára, mint a megmentő világrendőrségre gondoltak, manapság pedig inkább a számító, profitorientált "nagyvállalat" kép él az emberek fejében, talán éppen az akkori események hatására.

A könyv elolvasása után marad bennünk egy keserédes érzés, és bár természetesen akadnak olyan elbeszélések is a kötetben, amikre maximum egy halk "meh" lehet a reakciónk, de ha többet akarunk tudni arról, hogy hogyan dolgozzuk fel magunkban a forradalmat és miként értelmezzük, akkor ne tétovázzunk, olvasásra fel! Ja, meg persze, ha valaki szeretné elképzelni Rákosit tűsarkúban szaladgálni, akkor annak is meleg szívvel tudom ajánlani a HÉVÍZ kiadó 2016-ban megjelent könyvét!