Dmitry Glukhovsky: Text - Bűn és bűnhődés facebook messengeren

Végre elérkezett az idő, hogy Dmitry Glukhovskyről beszéljünk!

Glukhovsky Moszkvában született és nőtt fel, majd később, egyetemi évei alatt 4 évig élt és tanult Izraelben. 5 nyelven beszél folyékonyan, dolgozott a Deutsche Welle-nek és az Euronews-nak is. Már csak azért is érdekes Glukhovsky műveit olvasni, mert jellegzetesen orosz témákat boncolgat, és teszi mindezt az oroszokra olyannyira jellemző búskomorsággal.

Glukhovszky a Metró trilógiával robbant be a köztudatba mind hazájában, Oroszországban, mind nemzetközi szinten. A moszkvai metró sötét, posztapokaliptikus világa azonban nem csak egy fenyegető vízió egy esetleges atomháború következményeiről, hanem egy nagyon is éles kritika a mai putyini Oroszországgal és annak mind a mai napig élő kommunista hagyományaival szemben. Az író nem csak, hogy mélyen érti és ismeri Moszkvát, de láthatóan szereti is a szülővárosát, annak minden árnyoldalával együtt. Ez a megértés és szeretet tükröződik mind a Metró trilógiában, mind a Textben, azzal a különbséggel, hogy míg a Metró trilógiát átitatja valami sötét misztikum, addig a Text ragaszkodik az orosz rögvalósághoz, és mindenkire rábízom annak eldöntését, hogy melyik a félelmetesebb.

A történet szerint Ilja 7 évet töltött börtönben egy olyan bűnért, amit nem követett el. Mivel a 20-as évei elején csukták le, ezért a fiatalkora a Zóna martaléka lett, ám a börtönből kijőve rá kell döbbennie, hogy a kinti világban sem vár rá senki és semmi. Iljának csak a düh és a reménytelenség maradt, mely szörnyű tettre sarkalja. Megöli a rendőrtisztet, aki hamis vád alapján börtönbe juttatta, és elveszi a telefonját, majd az iPhone segítségével elindul egy sötét, ingoványos úton, melynek végén még csak nem is pislákol a fény. A regény katalizátora, ami mozgásba hozza és mozgásban tartja az eseményeket, a rendőrtiszt mobiltelefonja. Hogy legyen némi esélye a menekülésre Ilja veszélyes játékba kezd a telefon segítségével: átveszi a halott rendőrtiszt - Pjotr Hazin - szerepét, és Pjotr életét kezdi el élni. Iljának csak az iPhone halvány fénye világítja meg az ösvényt, melyen egyensúlyoznia kell a rendőrök és bűnözők, helyes és helytelen, élet és halál között.

Ilja minden elolvasott üzenettel, meghallgatott hangfájllal közelebb kerül ahhoz, hogy megfejtse, ki is volt az az ember, aki rács mögé juttatta őt. Ahogy egyre mélyebbre merülünk Pjotr mobiljába és az abban tárolt titkokba, úgy rajzolódik ki egyre élesebben a halott rendőrtiszt portréja. Glukhovsky remekül építi fel a regényt, hisz míg nem ismerjük igazán a halott rendőrtisztet, addig akár még igazat is adhatunk a főhősnek, aki bosszút állt tönkretett életéért és elveszett fiatalságáért. Ám amint üzenetről üzenetre, képről képre megismerjük Hazint, úgy merül fel bennünk a kínzó kérdés, akárcsak Iljában: Van-e jogunk elvenni valakinek az életét, ha az tönkretette a miénket?

A bűn és bűnhődés már a kezdetektől kedvelt témája az irodalomnak, Glukhovskynak pedig igazán nem kellett sokáig nyújtózkodnia, hogy orosz példát találjon rá. Ilja őrlődése és lázálomszerű vergődése nagyon emlékezetetett a Dosztojevszkij Raszkolnyikovja által bejárt útra. A regény maga mindössze egy hét történéseit meséli el, de a belső monológok és a lelkiismereti küzdelmek miatt ez jóval hosszabb időnek tűnik az olvasónak. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a regény a Bűn és bűnhődés facebook messengeren. Természetesen a korrupt orosz állam és rendőrség is megkapja a magáét az írótól, a könyv állítása szerint ugyanis csak az erőseknek és hatalmasoknak jár az igazság Oroszországban (vagy ott is), de ez egy nagyon elegáns kritika, és nem kerül előtérbe az olyan nagy emberi kérdésekkel szemben, mint, hogy jóvá lehet-e tenni valakinek a megölését?

A bűn és bűnhődés vonal mellett a történet rávilágít a mobilhasználat árnyoldalaira is. Glukhovsky egy zseniális húzással csak a mobilokon megtalálható appok és eszközök segítségével mutatja be nekünk, hogy ki is volt Pjotr. Párbeszédek? Facebook Messenger, vagy Whatsapp. Pjotr szerelmi életének bemutatása? A telefonra rögzített videók, Facebookon, vagy Instagramon megosztott fotók. Egy egész élet fent lehet ezeken az eszközökön. És mi van, ha ez a sok adat illetéktelen kezekbe kerül? Ha egy kicsit szeretnél még ezen a kérdésen meditálni, javaslom, hogy nézd át a mobilodat! Tegyük fel, hogy most egy vadidegen ember szemén keresztül nézel a saját telefonodba. Mit tudhat meg rólad valaki, akivel még soha nem találkoztál, és még csak egy szót sem váltottál, csupán a telefonodon, vagy a telefonoddal megosztott információk alapján? Para.

A cím is utal erre meggondolatlan mobilhasználatra. Ilja arctalan, rövid szöveges üzenetekkel tartja a kapcsolatot a rendőrtiszt kollégáival és a hozzá közel álló személyekkel is. Ma már nem kell vállalnunk az arcunkat az előtt, akinek éppen írunk, egy pöccintés és az üzenet már célba is ért. Pár apró szó elég ahhoz, hogy tönkre tegyük vele valaki életét, vagy épp ellenkezőleg, hogy valakit megörvendeztessünk.

A regény végére kirajzolódik két férfi portréja és mivel ez egy vérbeli realista regény, ezért bár Ilja nyilván sokkal jobb ember - lehetett volna -, mint az általa megölt Hazin rendőrtiszt, mégsem tudunk egyértelműen egyikük, vagy másikuk pártjára állni. Ilja egy egyszerű fiú, aki szeretett volna boldogulni az életben, fogalmazhatnánk úgy is, hogy a nép egyszerű gyermeke, vele szemben pedig Hazin áll, a korrupt zsaru, aki a szakmai előmenetele érdekében nem átall visszaélni a hatalmával. A történet előrehaladtával azonban láthatjuk, hogy minden pozitív vonása ellenére, Ilja sokszor esetlen és gyarló, míg Pjotr, bár korrupt és hataloméhes, mégis megvoltak a saját emberi drámái, és volt benne szeretet.

Egyedül a könyv borítója az, aminek kapcsán azért vannak fenntartásaim: Az ötlet maga nagyon kreatív és látványos - egy megnyitott messenger üzenetként van feltüntetve a cím -, de pont a választott beszélgetésrészlet azt a látszatot keltheti, hogy ez egy könnyed kis romantikus regény, ami egy butácska félreértéssel indul, ami, mint tudjuk közel sincs így. Nem vagyok borítótervező, de talán egy véres ujjlenyomat a kijelzőn jelezhette volna, hogy ez bizony egy thriller lesz.

Ezt a regényt ajánlom mindenkinek, aki szeret morális kérdéseken merengeni, illetve, aki mer kritikusan pillantani a mai világunk egyre embertelenebb szokásaira. Spoiler alert: nincs happy end.