Edgar Cantero: Kotnyeles kölykök – Scooby-Doo vs. Cthulhu

Milyen a tökéletes októberi könyv? Kellemesen borzongató, de azért vicces és egyáltalán nem árt, ha egy kicsit nosztalgikus is! Cantero bestsellere pont megfelelően adagolja ezeket a hozzávalókat, az eredmény pedig ennek megfelelően végtelenül szórakoztató!

Ki ne emlékezne gyermekkorunk horrorjára, a Scooby-Doo című mesére? Jött egy őrült zseni - Edgar Cantero - fogta, ezt a mindenki által jól ismert sztorit, és átültette egy lovecrafti hangulatú felnőtteknek szóló horrorba. A klasszikus Scooby elemekből megtartott néhányat, és megspékelte az egészet egy kis '90-es évek nosztalgiával, néhány érdekes csavarral, na meg persze van itt még egy jó adag csápos rettenet is. Az eredmény pedig pörgős, izgalmas, kellemesen borzongató, és nem utolsó sorban humoros lett!

Minden itt van, amiért anno a Scooby-Doot szerettük: A detektívcsapat, akik bátran szembenéznek még a legfélelmetesebb rejtéllyel is, egy titokzatos helyszín, egy ódon kastéllyal, egy régi kísértethistória, eszement, néha a fizikának teljesen ellentmondó csapdák, és persze a kutya! Cantero nem éri be a régi Scooby vibe-ok megidézésével, rak jónéhány csavart a sztoriba: a szereplők kapnak egy pár új árnyalatot, amit a mesében biztos nem láthattunk volna. Az emancipáció jegyében Kerri (Diána), nem csak a szép, vöröshajú lány, hanem igazi tudós lett, aki a banda eszévé lépett elő. Andy (Vilma) igazi balhés, kemény csaj, míg Nate (Bozont) pszichés zavarokkal küszködő, okkult szakértő lett. Peter (Fred), meg hát... halott.

A történet végig fent tudja tartani a feszültséget és az izgalmat, a legutolsó mondat is tartogat meglepetést. Ami kicsit csalódás volt, hogy a könyv véresen komolyan indult, aztán úgy a ¾-énél a földöntúli rettenet helyét átveszi a humor és a poénkodás, kicsit elbagatellizálva ezzel a történet súlyát. Végül csak megvontam a vállam, és hagytam magam sodródni a cselekménnyel, nem akadtam fent azon, hogy nem egészen ilyen eszkalációra számítottam. És milyen jól tettem! Végtére is, maga az alapanyag (Scooby-Doo) sem volt véresen komoly, megvolt a maga kis fekete humora, ahogy ennek a regénynek is. A könyv másik hibája számomra némelyik írói kiszólás volt, mintha Cantero azt üzente volna az olvasóknak, hogy "hé, nyugi, ez csak egy könyv!", ami bevallom engem néha kicsit kilökött a sztoriból, meg a "flow"-ból.

Akit érdekel, hogy egy Scooby-Doo vs Cthulhu összecsapás, az nagyon jól fog szórakozni!