Egy másik életben - ...talán jó film lehetett volna belőle

Nem dúskálunk a magyar készítésű sci-fikben... a legtöbben talán 3 magyar sci-fit sem tudnának felsorolni, és ez talán nem is véletlen. Az olyan gyöngyszemek, mint a Pirx kalandjai méltán merültek feledésbe. Amikor megtudtam, hogy Veres Attila ötlete és forgatókönyve alapján film készül, ráadásul sci-fi, hiperventillálni kezdtem izgalmamban! A tavalyi év legfantasztikusabb olvasásélménye számomra Veres Éjféli iskolák című novelláskötete volt. Azt gondoltam, hogy amennyiben sikerül a kötetből megismert rémálomszerű, ám mégis ijesztően valóságszagú történetelemeket átvinni a képernyőre, az maga lenne a - sötét és rémisztő - csoda! Amúgy sem csekély érdeklődésemet a film iránt csak tovább tetézte, hogy az Aranyélet sztárjainak neve (Anger Zsolt és Olasz Renátó) is feltűnt a stáblistán.

A történet röviden: Árpád egy teljesen átlagos, harmincas évei elején járó férfi: feleségével él egy másfélszobás lakásban, dolgozik, lakáshitelt törleszt, próbál elevickélni amúgy nem túl eseménydús életében. Ám egy nap különleges lehetőséggel állít be hozzá a Perlay Inc. egyik embere: Lehetséges, hogy ő Michael Korsós elhunyt milliárdos reinkarnációja. Ennek kiderítésére csupán egy tesztsorozaton kell részt vennie, s ha bebizonyosodik róla a feltételezés, akkor hatalmas vagyont "örököl" előző életéből...

Annyira fent voltam a hype vonaton, hogy napról napra követtem az új magyar sci-firől ilyen-olyan fórumokon csepegtetett információkat. Az egyik éjszaka még rémálmom is volt a történettel kapcsolatban, szóval mondhatjuk, hogy hatalmas elvárásokkal ültem le augusztus 29-én a képernyő elé.

Sajnos, mikor másfél órával később a stáblista kezdett felgördülni, hiányérzet fogott el. Úgy éreztem, hogy "ennyi volt?". Ez a film tele volt kihagyott ziccerekkel - lehetett volna egy nyomasztó alkotás, ami még napokig kínoz minket olyan kérdésekkel, mint, hogy "mi a lélek?", "a lelkem én vagyok?", "mi határoz meg engem?", ehelyett csak egy "meh" film lett, és a Veres Attilára jellemző lélektrancsírozás és elmeropogtatás szinte teljesen kimaradt belőle.

Pedig ebben a filmben volt potenciál, mert az ötlet egyszerűen zseniális. Egy nagyvállalat, ami még a lélekvándorlásból is profitot akar kicsiholni, akik életeken keresztül törlesztetnének hiteleket. Ez olyannyira para, hogy beleborzongok, tipikus Veres Attila-féle agyrém, ahol a rémálom valóságos elemekből épül fel. (Remekül rá lehetett volna illeszteni napjaink mindent a gazdaságnak és profitnak alárendelő pszichózisára...)

De sajnos ennek az ötletnek a megvalósítása több ponton is elcsúszott. Bár a képi világ igényes és letisztult volt, sajnos azonban egy sci-fi-hez nem volt elég grandiózus. Ha a berendezés nem kelti azt a felsőbbséges "technológiai fejlettség" érzetet, akkor nehezen születik meg az az atmoszféra, amiben komolyan tudjuk venni a filmet. (Pl: a Perlay Inc. elvileg egy több milliárd dollárt érő nagyvállalat, ehhez képest a főhadiszállásuk nem sokban különbözött egy magánrendelő várótermétől.) Tudom, tudom, az anyagi források szűkösek voltak, és el is néztem volna ezt a filmnek, ha a többi tényező a helyén van, de nincs.

A színészi alakítás nem rossz, de az oké kategóriából nem nagyon mászik ki: Anger Zsolt, mint a Perlay Inc. képviselője, rutin alakítást nyújtott, igaz, ez is elég ahhoz, hogy az ember hátán felálljon a szőr. Kenobi tábornok magyarhangja az Aranyélet után olajozottan hozta az (ezúttal a céges) pszichopatát, (Endre bá biztos nyitott lenne erre az újszerű reinkarnációs bizniszre) Olasz Renátó semmivel nem hoz többet, vagy mást, mint az Aranyélet Miklósi Márkjaként. Bár az arrogáns, pökhendi jampi szerepe nagyon jól áll neki, és kollégájához Anger Zsolthoz hasonlóan ő is profin és rutinosan adta elő magát, az az érzésem volt, hogy oké, de ezt már láttam. Komolyan mondom, még Mucsi Zoltán volt a legjobb, mint Michael Korsós... God bless Mucsi Zoltán! Nem sejtettem, hogy Tóth János és számos másik alkohol- és dühkezelési problémákkal küzdő karakter megformálása után Mucsi ennyire para tud lenni. Bár csak kevés jelenete volt a filmben, azokban nagyon jó érzékkel játssza el a megkeseredett, romlott milliomost. Persze Mucsi nem élhet káromkodás nélkül, így ebben a szerepben is elröppent egy-két "bazmeg" a nézők feje felett, de egyáltalán nem volt túlzó, vagy komikumba hajló. Lengyel Tamás, mint Korsós Béla (Michael Korsós fia) messze túl vicces volt. Nem tudom, hogy rendezői utasítás volt-e, de Lengyel Tamás alakítását komikusnak tartottam, ami sokat elvett a film atmoszférájából. A sérült milliomosgyereket, aki semmit nem ért el ebben az életben és csak az apja vagyonára számíthat, elő lehetett volna adni úgy is, hogy a nézőben valami kellemetlen, szánakozó érzés alakuljon ki. Jelen esetben inkább azt éreztem, hogy Lengyel Tamás viccessé akarta tenni a karakterét, ahelyett, hogy a nyomorúságára koncentrált volna... gondolom azt hitte, hogy a Mi kis falunkban van. Sajnos. A másik elcsúszós alakítás a kislányé (nem tudom a nevét, Imdb-n nincs feltüntetve). A történet szerint ez a kislány egy híres tudós reinkarnációja, aki eszerint viselkedik, tehát felveszi az előző életében viselt nevét (Tivadarnak szólítják, ami lehetne para, de elviccelik) és személyiségét, és ő végzi el a tesztek nagy részét. A baj csak az, hogy tipikus "gyerekszínész alakítást" hoz, ami általában erőltetett és mesterkélt és ez sajnos most is így van. Megjegyzem gigászi feladat volt az övé, mert kisgyerekként hitelesen felnőttet játszani rettenetesen nehéz lehet, és ifjú színésznőnk bicskája annak rendje, s módja szerint bele is tört a feladatba.

Végül jöjjön a legfájdalmasabb pont: az atmoszféra hiánya. Egy jó sci-fi, vagy horror ismérve, hogy olyan atmoszférával operál, ami egész egyszerűen megszállja a néző érzéseit. A vége főcím után is ott csüng rajtunk, és akár napokig képes nyugtalanítani, vagy akár megijeszteni. Erre itt ne számítsunk. Hiába a zseniális és para alapötlet, a hangulat elsikkad az alakításokon és a nem túl jól eltalált helyszíneken. Őszintén nem igazán éreztem a tipikus Veres-féle tébolyt, amit az írásaiban annyira szeretek, és ami annyira jól állt volna ennek a filmnek.

Tanulságot, vagy valami üzenetfélét sem igazán fogalmaz meg a film, vagy csak a nagyon alap "a pénz megront" tézisig jut el, de semmi merészet nem állít, ami pedig egy ilyen témával szinte vétek! A jó sci-fik mindig megfogalmaznak egy erős állítást, vagy feltesznek egy fogas kérdést, amin aztán mindenki szépen elkérődzhet otthon a sötét szobában, magzatpózba kucorodva. Megbocsátottam volna a filmnek minden szűkös anyagi forrásából adódó hiányosságát, ha lett volna egyetlen átütő, vagy megdöbbentő üzenete... de nem volt.

Végső soron tehát, ez a film fáj... Egy remek alapötletből középszerű látvánnyal, középszerű alakításokkal és üzenet nélkül egy felejthető darab lett, az alkotók minden igyekezete és lelkesedése ellenére.