Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban – A hippi korszak nekrológja
Egy szép napon, mikor Hunter
S. Thompsonnak - köhöm... akarom mondani Raul Duke-nak - semmi dolga nem akadt,
elutazott Las Vegasba, hogy ott a híres Mint 400-as motorversenyről tudósítson.
Elutazott ügyvédjével és annyi tudatmódosítószerrel a piros Chevroletjük csomagtartójában, amennyitől az egész V. kerület ki tudna lépni a szamszárából. A Las Vegasban eltöltött, rémesen hosszúra nyúlt hétvége során azonban nem született tudósítás a motorversenyről, mert a politoxikomán páros túlságosan el volt foglalva az amerikai álom keresésével, és ehhez minél több tudatmódosítószert kellett a szervezetükbe juttatniuk. Ami viszont megszületett az utazás során, az a gonzó újságírás, valamint a leghíresebb, hírhedtebb gonzó regény.
A gonzó műfaji sajátossága az erős szubjektivitás, a belső valóság kivetítése a külvilágra, ami természetesen a tárgyilagosság rovására megy. Az alkotási folyamatot segít(het)i valamilyen tudatmódosító szer, a Félelem és reszketés Las Vegasban esetén egy egész droglabornyi kábszer. A gonzó egy nagyon őszinte műfaj, mint a drogosok, akik éppen be vannak állva és elkezdik kipörgetni azt, ami a szívüket nyomja. (Azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy attól, hogy valaki az igazat mondja, még nem biztos, hogy igaza is van) Thompson mondatai ennek megfelelően rövidek és tömények (mint a tequila... hahaha...) Nem köntörfalaz, nem bugyolálja az általa megélt valóságot szépen kimunkált körmondatokba. A maga csúf egyszerűségében állítja az olvasók elé az ő Amerikáját. A mondatokból csak úgy csöpög a pimaszság és a gúny. A gonzó olyan, mint egy precíz újságcikk arról, hogy milyen betépni.
Hunter S. Thompson műve végül nem a Mint 400-as futamról szóló sporttudósítás, hanem a hippi korszak nekrológja lett. Egy őszinte és nyers leírás arról, hogy miként futott zátonyra a nagy hippi mozgalom, ami az amerikai álmot - a szeretetet, békét és elfogadást - az LSD tripjében kereste, és hogyan bukott el egy egész generáció. A '60-as években megélt flash végére Nixon elnöksége tett véres pontot. Ami ezután következett az egy hosszú-hosszú bad trip a vietnámi háborúval, és annak elnyújtott és kudarcos befejezésével. "Raul Duke" és mohó ügyvédje ennek a letűnt korszaknak az utolsó hírmondói, akik már hiába keresték az amerikai álmot a szerencse és csillogás városában.
Saját személyes véleményem szerint fel lehet fedezni némi párhuzamot a drogos tudatállapotok és az amerikai történelem között: az álmodozó bizakodás, a flash, hogy minden szép és jó lesz, majd ezt felváltja a pszichózis, a félelem és reszketés, a vélt és/vagy valós fenyegetésektől, és ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy melyik-melyik, míg be van állva.
Természetesen, ha a könyvről beszélünk, akkor nem árt megemlékezni a filmről sem, amely egy igen jól sikerült adaptáció. Terry Gilliam rendező ügyesen ültette át a könyv hangulatát és élményét a vászonra, a könyvhöz képest elég keveset változtat a történeten. Abból is látszik, hogy mennyire ügyes az adaptáció, hogy ugyanolyan pályát járt be a kritikusok között, mint a könyv: szkeptikus fogadtatásban részesült, majd később a kult státuszt ért el, és maga Hunter S, Thompson is elégedett volt a végeredménnyel. Gilliam filmjének sikere nagyban múlt a színészválasztáson, amit sikerült jól eltalálnia. Johnny Depp, aki azóta sem talált ki a hibbant, drogos hippi szerepéből, parádésan és látható odaadással játszotta el Thompson mestert. Külön érdekesség, hogy a szerep megformálása előtt néhány hónapra be is költözött a bogaras íróhoz. Benicio del Toro szintén zseniális a politoxikomán ügyvéd szerepében, és láthatóan jól egymásra találtak Depp-pel.
Bónusz elmélkedés: Emlékszem, hogy mikor a régi szép időkben érettségire készültem, volt egy tételünk irodalomból, aminek "Irodalom filmen" volt a címe, és azt hiszem ez a könyv remek alapanyag lehetett volna ehhez a tételhez. Külön élvezet lett volna végig nézni a vizsgabizottságban ülő tanárok arcán, mikor a Tóthék elemzése helyett, arról kezdtem volna el magyarázni, hogy Hunter S. Thompson drogos randalírozása a nevadai sivatagban miért a modern irodalomtörténet egyik legjelentősebb mozzanata...