Irwin Welsh: Skagboys - A drog rossz, értem?!

A Skagboys a Trainspotting trilógia utolsó darabja, egy előzménytörténet, ami azt meséli el, hogyan kezdődött minden? Hogyan és miért indult el Renton, a Beteg srác és Spud a heroin zsongító, halálos ölelése felé?

Kevesen tudják, hogy Irwin Welsh valójában egy trilógiát kerekített a Trainspotting hőseinek (Renton, Beteg srác, Spud és Begbie) történteteiből. Az első könyv a mindenki által ismert és rajongott Trainspotting, ami 1993-ban jelent meg. A korabeli kritikák nem voltak elragadtatva a könyvtől, de Welsh első kötetét nem is a kisujjeltartó irodalomkritikusok helyezték el az irodalom nagyjainak pantheonjába, hanem az olvasóközönség. 2013-ban az elmúlt 50 év legjobb skót regényének választották a lecsúszott junkiek és elkallódott leith-i fiatalok krónikáját - a Trainspottingot. 2002-ben jött a folytatás - Pornó címmel, mely az elődjéhez hasonlóan tabudöntögető, szabadszájú és hajmeresztő. Bár érdkekes volt még egyszer találkozni Leith legkeményebb trógereivel, a Pornóból hiányzik az a társadalmi éleslátás és érzékenyég, ami az elődjét a kortárs irodalom csúcsaira repíłtette.
2012-ben látott napvilágot a Skagboys - szerény véleményem szerint - a trilógia koronája. A három könyv közül ez volt a legletaglózóbb és leglehangolóbb. Ennek egyik oka az volt, hogy mindenre ráborult a Trainspotting árnyéka, a bizonyosság, hogy minden szarrá fog menni, akármennyire is fényesen fest egyes szereplők jövője.

A Skagboys festi fel legélénkebben a korabeli társadalmi viszonyokat: Margaret Thatcher 1979-ben nyerte meg a választásokat, így ő lett az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke. Intézkedései közé tartozott a privatizáció, valamint a szakszervezetek hatalmának letörése. Miniszterelnökségének első évében a gazdasági recessziónak köszönhetően a munkanélküliség egyre nőtt - az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó emberek tömegével vesztették el a munkahelyüket, gyakorlatilag esély nélkül arra, hogy máshol el tudjanak helyezkedni. A munkanélküli segélyt csak körülményesen lehetett kicsalogatni az állam vasmarkából. A beszűkülő lehetőségek és a kilátástalanság, fiatalok tömegeit hajszolta szerfüggőségbe - alkoholizmusba, vagy drogaddikcióba, később pedig az intravénás szerhasználat megnyitotta az utat egy még halálosabb kór terjedésének, melynek következtében Edinburgh "Európa AIDS fővárosa" lett.

Hogy mit jelent a fenti száraz leírás a valóságban? Irwin Welsh szabatos választ ad erre a kérdésre: "Olyan tíz perce lehetek itt, amikor kopognak. Spud meg a Beteg srác az, ugyanolyan elbaszottul néznek ki, mint én, de boldogok, hogy eljutottak a házba, ahol elmúlik a fájdalom. Szó szerint szörnytegekké változunk, nyáladzunk, dülled a szemünk, dagadnak az erek a nyakunkban és viszketünk, amikor Swanney ráérősen melegíteni kezd."
Welsh sokat látott idegenvezetőként visz minket le lépcsőnként a pokol legmélyebb bugyraiba, ahol már nincs jövő, nincs munka, nincs család, se barátok, se hitelre vett autó, se agyrohasztó tévéműsorok, csak a kerregés és a következő adag. Teszi mindezt húsbavágó őszinteséggel és elképesztő éleslátással.

Akkor vajon Thatcher meg az ő szigora az oka hőseink lecsúszásának? Nem. A döntés mindvégig Renton, a Beteg srác és Spud kezében volt. Hiába teremtett a vaslady közel tökéletes feltételeket a tömeges dogaddikció létrejöttéhez, hőseink voltak azok, akik a döntő pillanatban a fecskendőt választották.

Az erős társadalomrajz nem működne ennyire elképesztően jól, ha a karakterek nem lennének ilyen kiforrottak és hitelesek. Mindegyik karakter más-más ösvényen, de ugyanabba a pokolba jut. Spud a maga balek módján, Renton a gyávasága, nemtörődömsége miatt, a Beteg srác pedig a gigantikus nárcizmusa révén. A könyv legtragikusabb karakterei mégis a mellékszereplők, akik kegyetlenül ráfáznak a drogfüggőségükre. A HIV fertőzés settenkedő árnyéka borul rájuk, és amikor egy mellékes félmondatban értesülünk róla, hogy ők is elkapták a vírust, akkor döbbenünk rá, hogy mennyire könnyű elbaszni egy egész életet egyetlen rossz döntéssel.

A Skagboys minden morbid humora ellenére egy óriási felkijáltójel, hogy mi történik, ha az ember a heroint választja. Hogyan szakít szét minden emberi köteléket, tör derékbe bármilyen karriert és tesz tönkre életeket. A legtökéletesebb drogprevenciós könyv, amit valaha olvastam, pedig nyilvánvalóan nem e célból íródott - Irwin Welsh színről színre tárja elénk a szerhasználók világát és a döntést meghagyja nekünk. A könyvei olvasása után pedig ki lenne olyan hülye, hogy ne az életet válassza?