Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert ügyben - A tökéletes olvasmány karantén idejére
Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a könyvet még karácsonyra, és bár mind a szerző neve, mind a könyv címe ismeretlenül csengett, azt tudtam, hogy bízhatok a hölgy ízlésében. Nem rég kezembe vettem ezt a vaskos könyvet, mondván pont jól jön, így karantén idejére, biztos elleszek vele egy darabig... Nos, röpke 3 nap alatt sikerült végeznem a regénnyel, úgy, hogy a harmadik napon kb. 300 oldalt olvastam belőle egyszerre, lévén, hogy nem bírtam lerakni...
Joël Dicker svájci író, 1985-ben született, jogászként végzett 2010-ben. Első könyve 2010-ben jelent meg "Les derniers jours de nos pères" címmel (sufnifordításban, mivel magyarul nem jelent meg: Apáink utolsó napjai). Az igazság a Harry Quebert ügyben 2012-ben jelent meg és jelentős sikereket aratott, többek között elnyerte a prix Goncourt des lycéens francia könyves elismerést, mely a Goncourt-díj "kistestvére", ugyanis ezt középiskolások ítélik oda az adott év legjobb francianyelvű regényének. Az írónak ezeken kívül még egy könyve jelent meg A Baltimore fiúk címmel 2017-ben.
Az igazság a Harry Quebert ügyben egy felkavaró és fordulatos detektívregény. Marcus Goldman feltörekvő író, első könyvének sikere után azonban írói válság tör rá, nincs ihlete és hiába a new yorki luxuslakás és a hónapokig tartó floridai nyaralás, az ihlet nagy ívben elkerüli. Bár Marcus leblokkol, az idő nem áll meg, második könyvének leadási határideje vészesen közeleg. Ha a kiadója nem kapja meg időben a kéziratot, akkor Marcus nem csak íróként bukik el, hanem súlyos jogi következményekkel is számolnia kell. Írói válságának legmélyebb pontján azonban váratlan esemény sokkolja az amerikai közvéleményt: A híres író, Harry Quebert kertjében megtalálják a 33 éve eltűnt Nola Kellergan maradványait, a gyilkosággal pedig Quebert-t gyanúsítják, aki bevallja, hogy 34 évesen gyengéd szálak fűzték a mindössze 15 éves Nolához. Marcus egykori mestere és példaképe segítségére siet, és nyomozásba kezd, hogy fény derüljön végre a titokra, ami 33 éve kísérti az amerikai kisváros lakóit: Ki gyilkolta meg a kedves és mindig segítőkész Nola Kellergant?
Dicker egy igazi "könyvceptiont" hozott létre, hiszen a Harry Quebert remekműveként elhíresült regény kulcsszerepet tölt be a nyomozás során, a főszereplő, Marcus a saját könyvéhez gyűjt anyagot, mely maga a nyomozás leirata, illetve a könyv végén még van egy csavarintás, amit természetesen nem fogok ellőni. Ennek a kreatív szerkezeti megoldásnak köszönhetően a könyv valóban többrétegű lesz, mert nem csak egy szokványos detektívregény, hanem egyben egy izgalmas betekintés is az írók világába - az alkotói válságon kersztül a kiadókkal való konfliktusokon keresztül egészen a hírnév mámoráig.
Na de hogyan működik ez a könyv, mint detektívregény? A nagyon profán válaszom az, hogy nagyon nagyon jól! Az írók világa és a gyilkossági nyomozás nagyon érdekesen egészíti ki egymást. Szépen lassan gyűlnek a kirakós darabkái és egyre jobban megismerjük közben a kisváros lakóit, a köztük lévő viszonyokat. A történet elég döcögősen indít, az író sok időt szentel a két központi karakter - Harry Quebert és Marcus - kapcsolatának bemutatására, az első 100 oldal gyakorlatilag háttértörténet, de megéri túltenni magunkat a kezdeti döcögésen, mert aztán rendesen beindul a sztori! Érdemes minden apró részletre odafigyelni, minden elejtett félmondatnak jelentősége lesz a történet végkimenetelét illetően. Dicker sebesen forgatja a történetszálak és idősíkok rubik-kockáját, amikor pedig minden részlet a helyére kerül, akkor az olvasó csak ül, és döbbenten pergeti le a könyv utolsó lapjait. Vannak, akik azzal vádolják a könyvet, hogy túlírott, és Dicker valóban nagy gondot fordít a részletekre és a csavarok megalapozására, de nekem még pont megfelelőnek tűntek az arányok. Ha az a típus vagy, aki szereti nagyítóval szemügyre venni a részleteket, akkor ez biztosan a te könyved!
A fordulatos történetet a karakterek teszik igazán átérezhetővé. Dicker szereplőiben két dolog közös: az első, hogy mindenki (is) gyanús, a második pedig, hogy mindannyian esendőek és emberiek. Nincsenek papírmasé, egyoldalú karakterek, mindegyik rétegelt, tele van titkokkal, reményekkel, megbánással, vagy éppen dühvel. A könyv végére mindegyik szereplő megérthető és többé kevésbé még kedvelhető is, ezért igazán fájdalmas, amikor végül kiderül az igazság a Harry Quebert ügyben.