Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről - Jóleső séta a félhomályban

A weird a legkedvencebb irodalmi irányzatom, legyen szó a Veres Attila-féle csontropogtató, lélekkitépő trancsírozásról, vagy a Karin Tidbeck-féle vadregényes, kísérteties mesékről.

Mikor a fülszöveg elolvasása után fél másodperccel rácsaptam az "előrendelés" gombra, azt reméltem, hogy a Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről olyan novellákat fog tartalmazni, ahol a valóságra szépen felcsúszik a mágia, vagy valami... furcsaság. Nem kellett csalódnom, Karin Tidbeck történeteit úgy futja be ez a megfoghatatlan baljós hangulat, mint házfalat a repkény.

Az írói stílus elegáns - lényegre törő, könnyed, de mégis hatásos. A történetek nem hosszúak, mégis pár mondat elég ahhoz, hogy teljesen elvesszünk az írónő által megkreált "peremlétben". A weird történetek sajátja, hogy legtöbbször egy hétköznapinak mondható szituációból indulnak, ahonnan egyszer csak átcsúszunk valahová, ahol nem múlik az idő, vagy ahol hétfő reggel be lehet telefonálni a pokolba. Tidbeck olyan ügyesen végzi el ezt a csúsztatást, hogy szinte fel sem tűnik, mikor léptünk át egyik világból a másikba. Külön kiemelendő, hogy az írónő nagyon sokat merít a saját skandináv kultúrájából, és az északi hegyek titokzatos mesevilága pazar táptalaj a furcsa történetek számára.

Ami a legjobban tetszett a kötetben, az az, hogy Tidbeck nem rágott mindent az olvasó szájába, sok részletet nem dolgozott ki pontosan, így még pluszba megdolgoztatta a fantáziámat. Kézen fogott és bevezetett egy sűrű erdőbe, ahol mindig félhomály uralkodik, benépesítette ezt a rengeteget a legfurcsább lakókkal, és hagyta, hogy tegyek egy sétát a peremlétben - meg kell, hogy mondjam, minden percét élveztem!