Kondor Vilmos: Bűnös Budapest - A mi bűnös városunk

Kondor Vilmos regénye 2009-ben, az Ünnepi könyvhétre jelent meg, a Bűnös Budapest regényciklus második köteteként. Az író neve azóta márkanévként funkcionál, hiszen a magyar populáris irodalom egyik fájóan üres foltját töltötte be regényeivel: sikerült hiteles, és minden magyar számára átérezhető krimit írnia.

A Bűnös Budapest című regényében Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró élete továbbra sem mentes az izgalmaktól: gyanús körülmények között elhunyt barátja ügyében kezd el nyomozni, s a szálak a szerencsejátékok ingoványos földjére vezetik, de, hogy a háttérből kik rángatják a zsinórokat, azt még neki is kemény dió megfejteni.

A történet két szálon fut, két különböző ügyben, de a sztori előrehaladtával természetesen kiderül, hogy a két esetnek nagyon is sok köze van egymáshoz. Bár a nyomozás menete szépen kidolgozott és jól illeszkedik a történelmi viszonyokba, azért azt meg kell hagyni, hogy egy kukacoskodó olvasó könnyedén találhat lyukakat a történet gazdag szövetén.

A Budapest Noir-ból megismert, mogorva, elszánt Gordon Zsigmond bűnügyi újságírón kívül, volt még egy kulcsfigurája a könyvnek, a még mogorvább Nemes Sándor nyugalmazott főfelügyelő. Mindketten beleillenek a noir irodalom hőseinek sablonjába: megfáradt, sokat látott nyomozók, akik céljuk elérése érdekében hajlandóak letérni a törvényesség szűk ösvényéről, dacolva az árnyékból irányító befolyásos befolyásos gaztevőkkel.

A könyv igazi erőssége a hangulata. Kondor Vilmos könyveiben Budapest nem csupán díszlet, hanem bizonyos értelemben főszereplő is. Ahogy maga a titokzatos író fogalmazott egy email-ben adott interjújában: "Itt és ma úgy tekintünk a két világháború közti Magyarországra, mintha az egy másik ország lenne, amihez vajmi kevés közünk van. (...) Elképzelésünk sincs arról, hogyan éltek valójában. Mintha a Horthy-korszak Magyarországa egy másik ország múltja lenne, nem a mienk." Az író nem titkolt célja a könyvekkel, hogy bemutassa, az a kor is mi voltunk. És bizony vajmi keveset változtunk azóta. A Horthy-korszak mindennapjai, csip-csup közéleti pletykáitól kezdve a homályos hatalmi harcokig, nagyon is sokban emlékeztet a mai Magyarország állapotára. Tudván, hogy hogyan alakult a '30-as évek pesti utcáinak sorsa - melyeket Gordon és Nemes rónak, hogy megoldják a bűntényt - a világháborúban és azután, ad egy sötét mellékízt a történetnek. Az ország körül gyülekező, sűrű háborús viharfellegek még jelentősebbé teszik a történéseket.

Budapest ragyogó a könyv főszerepében: izgalmas, pezsgő, élettel teli. Mivel pedig mindenki járta már azokat az utcákat, ahol a regény játszódik - a budapestiek legalábbis biztosan - még inkább érintettnek érezheti magát az olvasó.

Hibaként egyértelműen felróható, hogy bár kifejezetten izgalmas megismerni a korabeli Budapest utcáit, és társasági életét, az akkori emberek mindennapjait, néha érdektelen részletekbe is belemerül az író - a hagymás vér elkészítése és a borotválkozási rítusok ecsetelése nekem nem sokat adott a történethez.

Akit egy kicsit is érdekel a történelem, vagy a fővárosunk, az nem fog csalódni ebben a regényben. Én biztosan elolvasom majd Gordon Zsigmond többi nyomozásának történetét is.