Moskát Anita: Irha és bőr - Vigyázat, harapós könyv!
Az alaphelyzet: "17 éve állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő." Az emberiség azóta sem tudott napirendre térni afölött, hogy immár nem a Homo Sapiens az egyetlen értelmes lény a bolygón.
Az állatok nem egyszer szolgáltak már elnyomó és elnyomott viszonyának ábrázolásához, említhetünk itt olyan klasszikusokat, mint az Állatfarm, vagy mint a Maus. Az állatok birodalmára könnyű ráhúzni a ragadozó-préda, elnyomó-elnyomott párhuzamot. Moskát Anita könyvében a félig ember, félig állat "fajzatok" jelentik az elnyomottak táborát. Bár a fajzatok sokfélék, az elnyomó emberek mégis egyként tagadják meg tőlük a jogokat, és mindegyiket ugyanolyannak látják. Veszélyesnek állítják be a gettókba zsúfolt lényeket, holott legtöbbjük a légynek sem ártott. Miközben a "sapienseknek" nagyon is konkrét képük van arról, hogy kifélék, mifélék a fajzatok, addig ők maguk még azt sem tudják, hogy honnan származnak, identitásuk labilis, és csak annyit látnak biztosan, hogy ők mások, mint az emberek. Végső soron pedig - legalábbis az én olvasatomban ez a könyv fő problémafelvetése: Hogyan alakítják ki az elnyomott csoportok a saját identitásukat?
Három nézőpont karakter történetén keresztül kapunk választ a kérdésre:
Vallás: Kirill az őzfajzat, születését követően megszállottan kutatja a fajzatok eredetét, mítoszokat és történeteket gyűjt úgy a múltból, mint a jelenből, hogy rátaláljon a Teremtőre, aki nem csak életet adhatat, hanem célt is az új élethez. Kik vagyunk? Mi a célunk az életben? A vallás nyilvánvalóan a legjobb eszköz arra, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre, ám mint már előtte oly sokan mások, ő is beleesik egy radikális vallási vezető csapdájába. A vallási fanatizmus, az én teljes feloldása a nagyobb egységben, a "nyájban", olyan veszélyek, amiket Kirill maga is megtapasztal.
Politika: August, a titokzatos, mindig ápolt fajzat, közvéleménykutatások százalékaival és emberi jogokkal akarja megmagyarázni, hogy kik is a fajzatok. Mint mindenki, aki politikusi pályán mozog, ő is szembesül azzal, hogy tisztességes módszerekkel csak a legritkább esetben lehet célt érni, így egyre durvább eszközökhöz nyúl, hogy az igazát bizonyítsa. Enyhe pszichopátiába hajló karaktere a magánéleti és politikai játszmázásaival a könyv egyik csúcspontja volt.
Média: Pilar a borzfajzat, tipikus naiv tinilány, akinek minden vágya, hogy sztár lehessen. Mivel egy kampány részese lesz, ezért hagyja/ hagynia kell, hogy a kampányfőnökök mondják meg, hogy kicsoda ő, hogyan kell viselkednie. Ő megy át a legnagyobb fejlődésen a történet során, felfedezi a média mélységeit, a cuki rajongói levelektől egészen a gyűlölködő kommentekig, hogy aztán borz-Deanerys-szé válva akarja felszabadítani az összes állatot, nagyjából hasonló hatásfokkal, mint az HBO sárkányos hippije.
A könyv fókusza egyértelműen a fajzatokon, az elnyomottakon van, egyedül az ő karakterüknek van mélysége, a könyvben felbukkanó emberek csupán díszletként szolgálnak egy elnyomó közeg bemutatásához, így a többségük "fajista" gyűlölködő, és csak egy-egy sor erejéig vannak a színen. Így viszont az elnyomottak csoportdinamikájáról sokkal élesebb képet kapunk.
Moskát Anita válasza az identitás kérdésre végülis az, hogy mások nem tudnak jó válasszal szolgálni - minden karakterének egyedül kell felvennie a harcot a saját hibáival, hogy személyes krízisük leküzdésével kapjanak választ a kérdésre: kik is ők valójában?
Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet, mert egy érdekes új szemszögből közelít az elnyomottakhoz. A pillangólelkűek viszont kerüljék a regényt, mert nem szűkölködik groteszk, véres jelenetekben, valamint sem a fajzatok sem a gettóban uralkodó állapotok leírása nem kíméletes. Ez a könyv nyomot hagy.