Robert Merle: Védett férfiak - Femináci uralom

Robert Merle rendkívül sokoldalú író: képes egy 13 részes regényfolyamban felvázolni az egész francia történelmet (Francia história), egyetlen könyvben elmagyarázni, hogy miként válik valaki haláltáborok vezetőjévé (Mesterségem a halál) és egy regényben bemutatni, hogy milyen lenne egy világ, amelyet (fanatikus) nők uralnak - ez a Védett férfiak.

A könyv története szerint a világon kitör egy pusztító járvány, az encephalitis-16, mely csak a nemzőképes férfiakat támadja meg. A járvány kitörése után az Egyesült Államok férfinépessége nagymértékben megcsappan, mely a társadalmi és politikai berendezkedés radikális átszerveződéséhez vezet. Egy isten háta mögötti kutatóintézetben egy maroknyi életben maradt férfi tudós fáradozik azon, hogy gyógyírt találjanak a halálos kórra, ám munkájukat nagyban nehezítik a táboron belüli intrikák és az elnyomó női hatalom.

Ha manapság tönkre akarunk tenni egy békés baráti/ családi beszélgetést, akkor elég bedobnunk a társadalmi nemek témakörét, és máris kész a heves vita, amit személyes meggyőződésektől kezdve az álhírekig minden fűt, csak a tények nem. Tavaly Magyarországon politikai nyomásra megszüntették a társadalmi nemekkel foglalkozó szakot, mondván, hogy arra túl kevesen jelentkeznek, valmint nem lehet ilyen végzettséggel a munkaerőpiacon érvényesülni. A jobboldali véleményalkotók továbbá azzal is érveltek, hogy a gender studies áltudomány és nemkívánatos eszméket terjeszt. Persze kérdéses, hogy akkor olyan szakok, mint az esztétika, vagy a keleti nyelvek és kultúrák tibeti szakirány miért maradhattak a felsőoktatás részei? Politikai indítványra szakokat megszüntetni nem méltó egy demokratikus országhoz, ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy a társadalmi nemekkel foglalkozó kutatóknak van egy olyan, kicsi, ám annál hangosabb és agresszívabb szegmense, akiknek a munkásságát inkább romboló tevékenység jellemzi - ám még ez sem lehet indok a szak megszüntetésére! Gondoljunk csak bele: Ezen a gondolati vonalon haladva az atomfizika tehető felelőssé az atombomba feltalálásáért, sőt tulajdonképpen a csernobili katasztrófáért is, javaslom, hogy szüntessük be a fizika szakot! Egy ilyen gyorsan változó világban, ahol egyre újabb kihívások merülnek fel, igenis szükség van a társadalmi nemek tudományterületére. Új szerepek jelennek meg, régiek tűnnek el, vagy cserélődnek fel, fontos, hogy legyen egy tudományág, amely leírja és elemzi ezeket a változásokat. Szükség van arra, hogy megismerjük egymás igényeit és elképzeléseit, így lehetnek férfi és nő egymás társai, amire a mai világban szélsőségek helyett leginkább szükség van. Valami ilyesmit próbál elmagyarázni Merle is a Védett férfiak című regényében.

Látható, hogy egy hangos kisebbség micsoda károkat tud okozni egy alapvetően jóindulatú mozgalomnak. A kötözködő, piroshajú leszbikus meme az első, ami sokaknak beugrik, ha meghallják a feminizmus szót, és cinikusan rávágják, hogy "ja, a feminácik". A védett férfiakban ezek a "feminácik" azok, akik magukhoz ragadják a hatalmat az encephalitis-16 kitörése után. A történet során a legképtelenebb és legvisszataszítóbb férfiellenesség bontakozik ki. Sokszor a regény olvasása közben meg kellett állnom, hogy szusszanjak egyet, mert annyira ideges lettem, olvasva az oly ismerős, tények helyett heves érzelmekkel alátámasztott férfigyűlölő érveléseket. Mielőtt azt hinnénk, hogy Merle egyoldalúan mutatja be a problémát és minden nőt elnyomó és kizsákmányoló femináciként ábrázol, mindenkit meg kell nyugtassak: nagyon is tisztában van azzal, hogy a férfiak igenis sok éven át uralkodtak, vagy legalábbis igencsak háttérbeszorították a nőket, és ezt a heves férfigyűlöletet részben az évszázados elnyomás számlájára írja.

Merle regénye politikai-fantasztikus műfajban íródott, vagyis olvasóként ne számítsunk arra, hogy hosszas, érdekes leírást fogunk kapni a férfiakat tizedelő betegségről, a hangsúly itt sokkal inkább a politikai erőviszonyok alakulásán van. Olyannyira, hogy sokszor az újonnan kialakult nőuralom rendszeréről sokkal érzékletesebb leírást kapunk, mint magukról az eseményekről. Néha az volt az érzésem, hogy Merle célja ezzel a regénnyel nem is igazán egy történet elmesélése volt, hanem inkább egy olyan politikai rendszer bemutatása, amit nők irányítanak, ezzel bizonyítva, hogy a nők is lehetnek zsarnokiak és elnyomók. Maga a regény 1974-ben jelent meg, ebben az időszakban törtek előre a feminizmus agresszívabb ágazatai, így érthető, hogy Merle miért ezt a témát veszi célkeresztbe.

A szereplők már nem voltak olyan nagy gonddal kidolgozva mint maga a világ, és némelyikük kifejezetten idegesítő volt, főleg a főszereplő, az encephalitis-16 elleni védőoltás kifejlesztésével megbízott dr. Martinelli. Szegény dr. Martinellivel az összes fontosabb női szereplő le akart feküdni, ami egy kicsit kezdett nevetségessé válni a könyv vége felé, főleg az az enyhe felháborodott beleegyezés, amivel a kutatóorvos nagy duzzogva szembenézett sanyarú sorsával. Burage, aki szintén a védőoltás kifejlesztésén dolgozott dr. Martinelli beosztottjaként, az egyik legidegesítőbb női karakter volt, akiről valaha olvastam. Amikor elképzeltem olvasás közben folyton annak a "triggered" feministának az arca ugrott be, akiről pár sorral feljebb írtam. Semmi nem volt elég jó neki, mindenen felhúzta magát, és minden pillantásba "fallokrata elnyomást" vizionált.

A Védett férfiakat olvasva döbbentem rá, hogy mennyire klassz, hogy férfi és nő különbözik egymástól, ettől lesz izgalmas a kapcsolat közöttük, ettől lesznek egymás cinkostársai. Nem szeretem azokat a mozgalmakat, amik egyenlőségjelet akarnak tenni férfi és nő közé. Mások vagyunk, mások a gyengéink és az erősségeink, pont ezért van szükségünk egymásra. Persze relációs jel sem tartozik a két nem közé, ha mindenféleképpen ragaszkodunk ehhez a matematikai példához, akkor leginkább egy összeadásjel passzol férfi és nő közé.