Shirley Jackson: Hill House szelleme – pocsék kísértethistória, remek pszicho dráma

Megosztó könyv, ahány olvasó, annyiféle magyarázattal és olvasattal: aki rémisztő kísértethistóriát remél, mikor felüti a könyvet, az üres kézzel fog távozni Hill house-ból, aki viszont feszült drámára és pszichológiai mélységekbe merülő karakterábrázolásra, annak feltárul az ódon lak kincsestára.

Az alaphelyzet a következő: Eleanor életéből 11 évet vett el beteg édesanyja ápolása, nincsenek barátai, egyedül a nővérével és annak férjével tart fent napi kapcsolatot, ugyanis kénytelen náluk lakni. Egy napon azonban élete izgalmas fordulatot vesz, mikor Dr. Montague meghívja őt a titokzatos, ódon Hill House-ba, ahol egy kísérletet tervez végrehajtani: tudományos szeánszot, ha úgy tetszik...

A ház, mint szimbólum gyakran magát az embert, mint személyt jelöli. Biztos sokan játszottatok már olyan pszichológiai játékot, ahol el kellett képzelnetek egy házat a pincétől a padlásig. Minden részlet, amit a házba képzeltél egy-egy lenyomata a saját személyiségednek (pl. a zsúfolt pince sok elfojtást, titkot sejtet stb.) Az én olvasatomban Hill House hasonlóképpen működik, és valójában Eleanort szimbolizálja az ő összes elfojtásával és titkával.

Spoileres magyarázat következik: Hill House ajtajai mindig maguktól bezáródnak, éppolyan zárkózott természet, mint Eleanor, aki nem igazán tud megnyílni a többi ember felé. Nincs meg a képesség benne, hogy kommunikáljon a környezetében lévőkkel. Éppolyan zárkózott és magányos, mint maga a ház. Eleanor nem ismeri önmagát, nincs önazonossága, a történet elején, mikor még csak ismerkedik a többi meghívottal, random tényeket sorol fel magáról magában, ezzel építgetve a saját öntudatát és önérzetét. Ahogy halad előre a történet a főhősnő egyre jobban megismeri önmagát, Hill House sem rémítő számára többé, sőt érzi, hogy mi történik a különböző szobákban, hogyan indul meg egy kis kósza huzat, hogyan kavarog a por a levegőben. Odáig megy az összhang, hogy a könyv vége felé Eleanor már nem tudja eldönteni, hogy a dörömbölés, és suttogások, amiket éjszaka a hálószobaajtón túlról hallanak, vajon a házból, vagy a saját fejéből jönnek-e? Hill House alapvetően gonosz, rossz természetű ház, ezt az írónő többször is bújtatottan az olvasó tudtára adja, és hogy miért gonosz Eleanor? - Mert hagyta meghalni az anyját. Bár ez a rész homályban marad, nem lehet biztosan tudni, hogy mekkora volt Eleanor felelőssége az anyja halálában, de az biztos, hogy magát okolja a történtekért. Erre utalnak a planchette-tel (írótáblával) folytatott szeánszból származó üzenetek, ahol előkerül az "anya" szó. Ez a tett van Eleanor személyiségének mélyén, ez mérgezi őt, és végül ez hajtja őt a végzetébe. Ha ez mind nem lenne elég, a Gabo Könyvkiadó gondozásában megjelent köteteken (a Netflix sorozat plakátja), egy női arc látható - feltehetően a főhősnőé Eleanoré - de a képet úgy szerkesztették, hogy az arc felső felét eltakarja a ház, és az ablakok vannak azon a helyen, ahol a nő szemei lennének, ami elég beszédes szerintem, a "szem a lélek tükre" mondásra gondolunk...

Spoiler vége

A fenti magyarázat csak nagyjából a könyv fele után kezdett kikristályosodni bennem, addig úgy gondoltam, hogy egy pocsék, irgalmatlanul eseménytelen kísértetsztorihoz van balszerencsém. Ahogy átálltam a pszichológiai dráma értelmezési szálra, úgy kezdett egyre érdekfeszítőbbé válni a történet. Az első 150 oldal elképesztő körülményességgel mutatta be Hill House-t és a környezetét, valamint a szereplők közötti ismerkedést. Bevallom, a Theodora és Eleanor között lezajló párbeszédeket rémesen kínosnak és erőltetetettnek éreztem, aztán rájöttem, hogy pontosan ilyen a rivális nők közötti "körbeudvarlás", meg puhatolózás, így még ezt sem tudom felróni a könyvnek.

Több mint valószínű, hogy az írónő, aki maga is hitt a szellemekben és a természetfeletti erőkben, nem értene egyet a magyarázatommal, de mégis azt gondolom, hogy attól lesz zseniális ez a könyv, hogy nagyon sok szemszögből lehet közelíteni a történethez, nem csak egy magyarázat létezik. Ezt a sokoldalúságot jelzi az is, hogy regényt már háromszor vitték képernyőre - 2 film és egy Netflix sorozat formájában - és mind a három alkotás teljesen más végéről fogta meg a történetet.

Ha kíváncsi vagy egy nagyon szépen kidolgozott megőrülés történetre, akkor Shirley Jackson klasszikusa a te könyved, ha viszont egy feszült és mainstreemebb értelemben vett horrorra szomjazol, akkor kerüld el Hill House-t!

(BTW: szerintem a jelenlegi albi + ingatlanárak mellett, az amúgy is a saját kilátástalanságukkal és belső démonaikkal küzdő fiatalok - beleértve engem is - vidáman költöznének be Hill Housba, miközben a háttérben DR. Dree és Snoop Dogg Next episode című számának kezdő dallamai szállnának a késő őszi szellőben.)