Szűcs Gyula · Lakatos István · Wajzer Csaba · Tálosi András · Varga Bálint Bánk · Varga Péter · Németh Áron: Képtelen történetek, másvilági mesék - képes novellák

Soha nem voltam nagy képregény olvasó. Iskolás koromban, mint majdnem minden korombéli lánynak, nekem is csak Garfield macska kalandjai és a Salior Moon tudták megragadni a figyelmemet képregény fronton. 8-10 éves lányként szinte kötelező volt bénának tartani, a fiúk által olyannyira kedvelt szuperhősös történeteket, így még távolabb sodródtam a képregények színes világától.

Előítéletem a képregénnyel, mint műfajjal szemben az elmúlt években kezdett változni, amikor a nerd szubkultúra, kiszabadulván a dungeon-ből, elárasztotta a mainstream médiát és kultúrát. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy vajon hol kezdjem az ismerkedést a képregények világával? Mik a klasszikusok, mit érdemes ismerni, egyáltalán milyen alműfajok vannak a képregényen belül? Nem kellett sokáig kutakodnom, hogy rájöjjek: a képregény-univerzum hatalmas, nyüzsgő, változó és színes katyvasz, a mainstream szuperhősöktől a neo-noir nyomozókon keresztül egészen a horrorig minden fellelhető itt.

Mondanom sem kell, kicsit visszariadtam ettől a számomra át- és beláthatatlan dzsumbujtól. Aztán segítő fénysugár törte át a képregény-káoszt, a Szűcs Gyula által szerkesztett Képtelen történetek, másvilági mesék című hibrid formájában.Ez a 7 történetet tartalmazó antológia egy jó ugródeszka azoknak, akik még csak ismerkednek a képregények világával, hiszen túlnyomó része próza, de a képek nem csak mellékes csemegeként vannak jelen a történetek között, vagy éppen a történetekben, hanem a könyv gerincét képezik.

Az antológia jó pár műfajba betekintést enged a horrortól a sci-fiig, így segítve az olvasók ismerkedését a képregények műfaji sokszínűségével. A hard-core képregényrajongóknak sem kell aggódniuk, még laikusként is érezhető volt némelyik történet erősen "fan service" mellékíze.Külön kiemelendő a történeteket összekötő történet, ami adott egy plusz mítikus jelleget az egész könyvnek. (Amúgy is odavagyok az ilyen "könyv a könyvben" típusú megoldásokért)

A próza itt-ott még hagy maga után kívánnivalót. A Pokol a tanyán című novella például szerintem elég sablonosra - és itt-ott picit lyukasra - sikeredett, függetlenül attól, hogy a hangulata nagyon rendben volt, a 19. századi vidéki Magyarország, mint helyszín kifejezetten kreatív, és az "ez eddig miért nem jutott senki eszébe?" kérdés gyakran felmerült bennem, de a stílus még kicsit kiforratlan volt. Inkább a hangulat vitte el a hátán ezt a novellát semmint a sztori. És nagyon szigorúan nézve, ez igaz az egész kötetre: a novellák jócskák, de irodalmilag ne várjunk tőlük felhőkarcolást, bár gondolom nem is ez volt a cél. A hangulat azonban pont tökéletes - sötét, fenyegető, néhol mégis megjelenik egy szikrányi humor, így nem nyomasztja túlzottan az olvasót, a hazai vonatkozás pedig még átérezhetőbbé teszi a borzongást.

Borongós, hűvös estékre remek választás...